Gépkocsi szelepemelők, tolórudak és lengőkarok funkciói

1. A szelepemelő feladata, hogy a bütykös tolóerőt továbbítsa a tolórúdnak vagy a szelepszárnak, nyomja a tolórudat vagy a szelepet a szeleprugó erejének leküzdésére és mozgásra, valamint egyidejűleg viseli az oldalirányú erőt. a vezérműtengely által, amikor forog. Beépítési helyzete a hengerblokk vagy hengerfej megfelelő részén kifúrt vezetőfurat, és általában nikkel-króm ötvözetű öntöttvasból vagy hidegsokkolt ötvözött öntöttvasból készül.

A szelepemelők három típusra oszthatók: közönséges szelepemelők, hidraulikus szelepemelők és görgős szelepemelők.

1) Közönséges szelepemelők A közönséges szelepemelőknek három formája van: gomba alakú, hordó- és görgős szelepemelő. A gomba alakú és hordós csapok üregesek, ami csökkentheti saját súlyukat; a görgős szelepemelők vonalérintkezővel rendelkeznek, és a görgő szabadon gurulhat, ami csökkentheti a kopást. A közönséges szelepemelők mind merev szerkezetek, és nem tudják automatikusan megszüntetni a szelephézagot. Ezért a közönséges szelepemelőt használó motoroknak be kell állítaniuk a szelephézagot.

2) A hidraulikus szelepemelők jellemzői. A hidraulikus szelepemelők legnagyobb előnye a hagyományos szelepemelőkkel szemben, hogy a szelephézag beállítása nélkül kiküszöbölhetik a motor szelephézagát; ugyanakkor a hidraulikus szelepemelők csökkenthetik a motorszelep-mechanizmus átviteli zaját is.

3) A hidraulikus szelepemelők felépítése. A szelepemelő testet a felső burkolat és a henger egy darabba hegeszti, és fel-le mozoghat a hengerfej szelepemelő házának furatában. A hüvely belső furata és külső köre finomra csiszolt. A külső kör illeszkedik a szelepemelő vezetőfuratához, a belső lyuk pedig a dugattyúhoz. Mindkettő mozoghat egymáshoz képest. A hidraulikus hengertest alján egy kompenzáló rugó van felszerelve, amely a golyóscsapot a dugattyú szelepülékéhez nyomja. A szelephézag kiküszöbölése érdekében a szelepemelő felső felületét és a bütyökfelületet is szorosan össze tudja tartani. Amikor a golyóscsap bezárja a dugattyú középső furatát, a szelepemelő két olajkamrára osztható, a felső alacsony nyomású olajkamrára és az alsó nagynyomású olajkamrára; a golyóscsap kinyitásakor egy átmenő kamra képződik.

2. A tolórúd feladata, hogy a vezérműtengelyről a szelepemelőn keresztül továbbított tolóerőt a felső szelep és az alsó vezérműtengely szelepsorában lévő lengőkarra továbbítsa. A tolórúd a szelepsor leghajlíthatóbb és legkarcsúbb része. Általános felépítése három részből áll: egy felső homorú gömbfejből, egy alsó domború gömbfejből és egy üreges rúdból. A tolórúd általában hidegen húzott varrat nélküli acélcsőből készül, néhány pedig kemény alumíniumból. Az acél tömör tolórudat általában a gömb alakú támasztékkal egy egészsé teszik, majd hőkezelik; a kemény alumínium tömör tolórúd két vége acél támasztékokkal van ellátva, a felső és az alsó vége a rúdtesttel egy darabba kerül; az előbbi gömbfejét és rúdtestét egészben kovácsolják, az utóbbi két végét pedig a rúdtesttel összehegesztik és összenyomják. Bár vannak bizonyos eltérések a szerkezeti formában, a tolórúddal szemben támasztott követelmények ugyanazok, vagyis a könnyű súly és a nagy merevség. Általánosságban elmondható, hogy a tolórúd és a lengőkar és a szelepemelő megfelelő illeszkedésének biztosítása érdekében a tolórúd felső végére egy acél homorú gömbcsuklót hegesztenek, hogy illeszkedjen a lengőkar állítócsavar gömbfejéhez; az alsó végén egy gömbcsukló van hegesztve és a szelepemelő homorú golyóscsapágy-fészkébe támasztva.

3. A billenőkar feladata elsősorban az erőátvitel irányának megváltoztatása. A lengőkar egy karszerkezetnek felel meg, amely megváltoztatja a tolórúd erő irányát, és továbbítja azt a szelepszár hátsó végéhez, hogy a szelepet kinyissa; a szelep emelkedése a két oldali karhossz-arány használatával változtatható (úgynevezett billenőkar arány). A szelep lengőkarja általában egyenlőtlen hosszúságban készül, a szelephez közeli oldalon lévő kar 30-50%-kal hosszabb, mint a tolórúdhoz közeli oldalon, így nagyobb szelepemelés érhető el.

A billenőkarok közönséges lengőkarokra és hangtalan lengőkarokra oszthatók.

1) Közönséges lengőkarok, amelyek hosszú karjai a szelep hátsó végével érintkeznek egy ív alakú munkafelülettel, hogy a szelepet tolják. A rövid kar végén csavarlyukak találhatók a beállítócsavarok és a szelephézag beállításához szükséges záróanyák beszereléséhez. A csavar gömbfeje a tolórúd tetején lévő homorú golyós ülékhez csatlakozik. Ennek a csatlakozási alkatrésznek az érintkezési feszültsége nagy, és relatív csúszás és erős kopás tapasztalható, ezért gyakran kemény ötvözetet hegesztenek erre az alkatrészre. Mivel a szelephez közeli végén lévő kar hosszú, a mozgó alkatrészek, például a tolórudak és a szelepemelők mozgási távolsága és gyorsulása csökkenthető egy bizonyos szelepemelés mellett, ezáltal csökken a tehetetlenségi erő. A lengőkarban általában van egy olajcsatorna, amely a lengőkar tengelyének közepéhez kapcsolódik. A túlnyomásos olaj kitölti a lengőkar tengelyének közepét, és kifolyik a lengőkar olajnyílásából, hogy megkenje az olyan alkatrészeket, mint a szelepemelő és a szelepszár vége.

2) Zajmentes lengőkar. Egyes külföldi motorok hangtalan lengőkarokat használnak. A fő cél a szelephézag megszüntetése és a keletkező ütközési zaj csökkentése. A fő szerkezet a konvex gyűrű. A domború gyűrű a lengőkar egyik végét támaszpontként használja, és a szelepszár homlokfelületén nyugszik. Amikor a szelep zárt helyzetben van, a rugó hatására a dugattyú megnyomja a domború gyűrűt, hogy kifelé lendüljön, ezáltal megszűnik a szelephézag; a szelep kinyitásakor a tolórúd felfelé mozdul, hogy megnyomja a lengőkart, és a lengőkar a domború gyűrűn keresztül érintkezett a szelepszár végfelületével, így a szelephézag megszűnik.

3) A lengőkar-szerelvény főként egy lengőkar tengelyt, egy lengőkar tengelytartót, egy lengőkar perselyt, egy billenőkart, egy határolórugót, egy rögzítőcsavart, egy rögzítő anyát és egy beállító csavart tartalmaz.